Miközben buli bulit ér, és rengeteg divatos szórakozóhely van, egyre kevesebb az ismerkedési lehetőség. Az idő pedig rohan. Két fiatal pszichológusnő úgy határozott, létrehozza a Chili Pártaláló klubot. Nem garantálják, hogy mindenki szerelmesen fog távozni tőlük, de az biztos, hogy önismerettel, önbecsüléssel gazdagabban.
Nem rapid-randi, mert a rövidített változat is öt órán át tart. De jobban szeretik a négyszer négyórás csoport-foglalkozásokat, mert ilyenkor jobban megismerhetik egymást a jelenlévők, s megdől az első benyomás szentsége. Kiderülhet, hogy aki első alkalommal ellenszenves volt, értékes, kellemes ember. Csilla saját kapcsolataiból is tud erre példát mondani.
Nem veszíthetünk
Minden játékosan zajlik. A bemutatkozás is. Ki-ki elmond magáról annyit, amennyit jónak lát. A nem látó Ferenc például azt, hogy sok társkeresőnél próbálkozott már sikertelenül. Zoltán nyolc esztendeje él többé-kevésbé egyedül -, ami alig hihető, hiszen jóképű pasi, és mint utóbb kiderül, humora is van.
– Ismerősöm ajánlotta ezt a lehetőséget – mondja. – Mit veszíthetek, ha kipróbálom? És nyertem. Megtudtam például, hogy mit várnak a nők a férfiaktól, miként látnak engem. A bemutatkozás első perceiben mindenki feszélyezett volt, ám egy jó pillanatban elejtett tréfás megjegyzés oldotta a hangulatot. Akármilyen tapasztalt az ember: rutinból nem lehet szimpátiát kelteni.
Ildi jógázik és hastáncol, de kerek-perec megmondja, hogy izgulós, szorong, ha csoport előtt kell szerepelnie.
Márpedig a csoportnak, mint közegnek van egy olyan sajátossága, hogy kimondhatóak azok a dolgok is, amelyek a “normális” életben nem. Például, mert nem illik. Azért a játékos forma, hogy senki ne érezze azt, szerepelnie kell. Miközben nagyon fontos dolgokról esik szó: a tárkeresés nehézségeiről, a férfi-nő kapcsolatról.
Az egyik játékban a három nő és a három férfi egy-egy csapatot alkotva összeírta, hogy mit vár el a másik nemtől. Túl azon, hogy a nők tízszer annyit írtak, mint a férfiak, Ferenc is választ kapott arra a kérdésére, hogy miért nem csak a külső számít. A lányok listáját ugyanis a határozottság, a humor, az intellektus és a lazaság vezette…És a fiúkén is a gondoskodás, a türelem és a kedvesség szerepelt az első helyeken. Persze az ápolt megjelenés és az igényes öltözködés is fontos volt.
Fantázia is kell
A lányok szóvivője az izgulós Ildikó volt, és cseppet sem szorongott, amikor ismertette tanácskozásuk eredményét.
A páros játékokoknál húzással döntötték el, ki kivel alkot párt. Jancsi Juliskával, Bonnie Clyddal, és így tovább…Az egyik gyakorlat bekötött szemmel zajlott: ki-ki közelít a párja felé, és megáll, amikor úgy érzi, túl közel vannak egymáshoz. Ismert tétel: minél bizalmasabb egy kapcsolat, annál közelebb engedjük a másikat magunkhoz. Ezt a játékot a tréning végén megismételték, s volt olyan pár, aki szinte összeütközött. Pedig mindössze öt órájuk volt az ismerkedésre…
Rapid-randi imitáció következik. Ide bizony kell fantázia. Volt, aki nem tudott elszakadni a helyszíntől, márpedig egy körúti bérház második emelete nem a legideálisabb randiszínhely. Nem így Dorka.
– Aki ide eljön, szerintem elég nyitott a játékokra. Én tengerpartra, focimeccsre, gyertyafényes vacsorázóhelyre helyeztem a randevúkat, minden fiúval máshova, karakterének megfelelően. Az volt az elképzelt cél, hogy az első találkozást újabbak kövessék.
Azért Dorkát is meg lehet lepni. Hiába tudta, hogy a látássérülteknek a tapintás és a hang nyújt annyi információt, mint másoknak a látvány, önkéntelenül elhúzta kezét Ferenctől, aki a képzelt randin megfogta, végigsimította. Azután persze visszanyújtotta.
Ilyenek vagyunk. Tudunk valamit, de az ösztöneink mást súgnak.
A bimbózó kapcsolat egyik alapfeltétele a bizalom. Bekötött szemmel is rábízni magunkat a másikra. Igen ám, de amikor a másik se lát? Zsófi megijedt, amikor Ferenc lett a párja. Jár pszichodrámára is, de az érintést ott se szokta engedni. Mégis jól teljesítették a feladatot. Zoltán viszont nagyot alakított: telefonjából előcsalt egy salsamuzsikát, és a végén meg is táncoltatta a bekötött szemű Dorkát.
Figyelnek egymásra
Krisztián nemrég szakított a barátnőjével.
– A randihelyzetben azt vettem észre, hogy kedvelnek a lányok, de nem tekintenek érett férfinak. Mégis, ilyen figyelmet már régen kaptam – foglalja össze tapasztalatait.
A tréning utolsó harmadában valamennyi csoporttagnak jellemeznie kell a többieket: állathoz, természeti jelenséghez, italhoz hasonlítva a társakat. Krisztián kiscica, kiskutya jellemzéseket kapott -, formálódó személyiségéhez illőket. Ferenc, aki hangokból ítél, mindenkihez madarat rendelt. A nehezen kibontakozó Ildikó őzike, nyílás előtti orgona lett. Ő viszont Zolihoz olyan italt rendelt, ami soha nem fogy el. Zolinak tényleg sikere volt.
– Én barna medvének, sziklának és olyan nemes bornak képzeltem, amit az idő tesz egyre jobbá – mondja Dorka. – Amikor becsukott szemmel vezetett, biztonságban éreztem magam mellette.
– Nem lehetek annyira öntelt, hogy azt gondoljam, biztosan folytatása lesz mindannak, ami itt történt – összegez Zoltán. – De önbizalommal telve megyek el. Ha én a villamoson szólítok meg valakit, biztosan azzal hárít el, hogy nincs aprója, és nem vesz semmit.
Ildi jógázik és hastáncol, de kerek-perec megmondja, hogy izgulós, szorong, ha csoport előtt kell szerepelnie.
Márpedig a csoportnak, mint közegnek van egy olyan sajátossága, hogy kimondhatóak azok a dolgok is, amelyek a “normális” életben nem. Például, mert nem illik. Azért a játékos forma, hogy senki ne érezze azt, szerepelnie kell. Miközben nagyon fontos dolgokról esik szó: a tárkeresés nehézségeiről, a férfi-nő kapcsolatról.
Az egyik játékban a három nő és a három férfi egy-egy csapatot alkotva összeírta, hogy mit vár el a másik nemtől. Túl azon, hogy a nők tízszer annyit írtak, mint a férfiak, Ferenc is választ kapott arra a kérdésére, hogy miért nem csak a külső számít. A lányok listáját ugyanis a határozottság, a humor, az intellektus és a lazaság vezette…És a fiúkén is a gondoskodás, a türelem és a kedvesség szerepelt az első helyeken. Persze az ápolt megjelenés és az igényes öltözködés is fontos volt.
Fantázia is kell
A lányok szóvivője az izgulós Ildikó volt, és cseppet sem szorongott, amikor ismertette tanácskozásuk eredményét.
A páros játékokoknál húzással döntötték el, ki kivel alkot párt. Jancsi Juliskával, Bonnie Clyddal, és így tovább…Az egyik gyakorlat bekötött szemmel zajlott: ki-ki közelít a párja felé, és megáll, amikor úgy érzi, túl közel vannak egymáshoz. Ismert tétel: minél bizalmasabb egy kapcsolat, annál közelebb engedjük a másikat magunkhoz. Ezt a játékot a tréning végén megismételték, s volt olyan pár, aki szinte összeütközött. Pedig mindössze öt órájuk volt az ismerkedésre…
Rapid-randi imitáció következik. Ide bizony kell fantázia. Volt, aki nem tudott elszakadni a helyszíntől, márpedig egy körúti bérház második emelete nem a legideálisabb randiszínhely. Nem így Dorka.
– Aki ide eljön, szerintem elég nyitott a játékokra. Én tengerpartra, focimeccsre, gyertyafényes vacsorázóhelyre helyeztem a randevúkat, minden fiúval máshova, karakterének megfelelően. Az volt az elképzelt cél, hogy az első találkozást újabbak kövessék.
Azért Dorkát is meg lehet lepni. Hiába tudta, hogy a látássérülteknek a tapintás és a hang nyújt annyi információt, mint másoknak a látvány, önkéntelenül elhúzta kezét Ferenctől, aki a képzelt randin megfogta, végigsimította. Azután persze visszanyújtotta.
Ilyenek vagyunk. Tudunk valamit, de az ösztöneink mást súgnak.
A bimbózó kapcsolat egyik alapfeltétele a bizalom. Bekötött szemmel is rábízni magunkat a másikra. Igen ám, de amikor a másik se lát? Zsófi megijedt, amikor Ferenc lett a párja. Jár pszichodrámára is, de az érintést ott se szokta engedni. Mégis jól teljesítették a feladatot. Zoltán viszont nagyot alakított: telefonjából előcsalt egy salsamuzsikát, és a végén meg is táncoltatta a bekötött szemű Dorkát.
Figyelnek egymásra
Krisztián nemrég szakított a barátnőjével.
– A randihelyzetben azt vettem észre, hogy kedvelnek a lányok, de nem tekintenek érett férfinak. Mégis, ilyen figyelmet már régen kaptam – foglalja össze tapasztalatait.
A tréning utolsó harmadában valamennyi csoporttagnak jellemeznie kell a többieket: állathoz, természeti jelenséghez, italhoz hasonlítva a társakat. Krisztián kiscica, kiskutya jellemzéseket kapott -, formálódó személyiségéhez illőket. Ferenc, aki hangokból ítél, mindenkihez madarat rendelt. A nehezen kibontakozó Ildikó őzike, nyílás előtti orgona lett. Ő viszont Zolihoz olyan italt rendelt, ami soha nem fogy el. Zolinak tényleg sikere volt.
– Én barna medvének, sziklának és olyan nemes bornak képzeltem, amit az idő tesz egyre jobbá – mondja Dorka. – Amikor becsukott szemmel vezetett, biztonságban éreztem magam mellette.
– Nem lehetek annyira öntelt, hogy azt gondoljam, biztosan folytatása lesz mindannak, ami itt történt – összegez Zoltán. – De önbizalommal telve megyek el. Ha én a villamoson szólítok meg valakit, biztosan azzal hárít el, hogy nincs aprója, és nem vesz semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése